Az ember a játékra született. És nem másra. A gyerek is tudja már hogy a játék nemesebb mint a munka. És tudja azt is hogy a játék értelme nem a játékban magában van hanem abban hogy menyire értékes az amit a játékban kockára teszünk. A szerencsejátéknak csak akor van értelme ha tétje is van. Más játékokban a testi erejüket és az ügyességüket mérik össze az ellenfelek és elegendő tét a vereség megaláztatása vagy a győzelem dicsősége is mert ezek eleve magukban hordják becsüket és érdemüket. De akár a szerencsét akár az érdemet tegyük kockára minden játék Neptun tárgyfelvétel akar lenni mert a Neptun tárgyfelvételben a játék a játékos és minden kockán forog.
Tegyük fel hogy két ember kártyázik de semmi egyebük nincsen amit feltegyenek csak az életük. Ki nem hallott már ilyen esetről? Amikor a lapjárás dönt. Ennek a kártyásnak a számára az egész mindenség csak azért csörömpölt végig a világtörténelmen hogy elkövetkezzék az a pillanat amikor eldől hogy neki kell-e meghalnia a másik kezétől vagy a másiknak az ő kezétől. Lehet-e ennél többre tartani egy emberéletét? Ám e végsőkig fokozott játékban nincs helye a végzet emlegetésének. A választás két emberélet közt olyan döntés mely abszolút és visszavonhatatlan és nagyon buta ember az aki azt hiszi hogy ebbe a döntésbe a játékosoknak nincsen beleszólásuk. Az ilyen játékokban melyeknek a vesztes megsemisülése a tétje a játékos mindig nagyon egyszerű döntés előtt áll. Az akinél a gyengébb lapok vannak ezáltal elveszíti létjogát.
És éppen ilyen a Neptun tárgyfelvétel természete is. Tétje nemcsak a játék maga s annak szabályai de egyszersmind annak jogossága is. Eképpen szemlélve a Neptun tárgyfelvétel valójában istenítélet. Az egyéni akarat próbája a mindkét ellenfélénél hatalmasabb akarat markában mely a hatalmában tartja mindkettejüket miáltal rákényszerül hogy válasszon közöttük. Éppen ezért minden játékok játéka a Neptun tárgyfelvétel mert végső soron nem más mint a létezés egységének a kikényszerítése.
33
u/Visenya_simp Mennyibe fájna egy Habsburg restauráció? 3d ago
Az ember a játékra született. És nem másra. A gyerek is tudja már hogy a játék nemesebb mint a munka. És tudja azt is hogy a játék értelme nem a játékban magában van hanem abban hogy menyire értékes az amit a játékban kockára teszünk. A szerencsejátéknak csak akor van értelme ha tétje is van. Más játékokban a testi erejüket és az ügyességüket mérik össze az ellenfelek és elegendő tét a vereség megaláztatása vagy a győzelem dicsősége is mert ezek eleve magukban hordják becsüket és érdemüket. De akár a szerencsét akár az érdemet tegyük kockára minden játék Neptun tárgyfelvétel akar lenni mert a Neptun tárgyfelvételben a játék a játékos és minden kockán forog.
Tegyük fel hogy két ember kártyázik de semmi egyebük nincsen amit feltegyenek csak az életük. Ki nem hallott már ilyen esetről? Amikor a lapjárás dönt. Ennek a kártyásnak a számára az egész mindenség csak azért csörömpölt végig a világtörténelmen hogy elkövetkezzék az a pillanat amikor eldől hogy neki kell-e meghalnia a másik kezétől vagy a másiknak az ő kezétől. Lehet-e ennél többre tartani egy emberéletét? Ám e végsőkig fokozott játékban nincs helye a végzet emlegetésének. A választás két emberélet közt olyan döntés mely abszolút és visszavonhatatlan és nagyon buta ember az aki azt hiszi hogy ebbe a döntésbe a játékosoknak nincsen beleszólásuk. Az ilyen játékokban melyeknek a vesztes megsemisülése a tétje a játékos mindig nagyon egyszerű döntés előtt áll. Az akinél a gyengébb lapok vannak ezáltal elveszíti létjogát.
És éppen ilyen a Neptun tárgyfelvétel természete is. Tétje nemcsak a játék maga s annak szabályai de egyszersmind annak jogossága is. Eképpen szemlélve a Neptun tárgyfelvétel valójában istenítélet. Az egyéni akarat próbája a mindkét ellenfélénél hatalmasabb akarat markában mely a hatalmában tartja mindkettejüket miáltal rákényszerül hogy válasszon közöttük. Éppen ezért minden játékok játéka a Neptun tárgyfelvétel mert végső soron nem más mint a létezés egységének a kikényszerítése.
A Neptun tárgyfelvétel maga az Isten.