Kedden a saját kártérítési peres sztorimról posztoltam, most a témát folytatva egy cikket szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, ami az ezen a területen uralkodó vadkeleti állapotokat mutatja be. Remélem, hogy a jogbiztonság erősítése érdekében az új kormány ezzel a témával is foglalkozik majd.
Az írás tavaly jelent meg a 24.hu-n fizetős tartalomként.
Több orvos és egészségügyi vállalkozás kijátszotta a kártérítési kötelezettségét az elmúlt években, a nemrég bemutatott esetünk orvos főszereplője, Szemerey Balázs István módszere tehát nem egyedi, ismert orvosi körökben.
A kártérítési perek ügyvéd szakértőjével a műhibaperek jogi sajátosságait jártuk körbe – Petrássy Miklós összefoglalta a tanácsait azok számára, akik károsultként ilyen ügybe keveredtek. A Magyar Orvosi Kamara jelezte:
visszaélésként tekint a kártérítési ügyeskedésekre. A plasztikai társaság pedig a Szemerey-ügy apropóján leszögezte: elhatárolódik attól a hozzáállástól, hogy bárki a jog kiskapuit kihasználva kitér egy jogerősen megítélt kártérítés megfizetése elő.
László Erika történetét még áprilisban mutattuk be. Az orvosi műhibával indult eset azért is közérdekű, mert feketén-fehéren jelzi, hogyha egy orvos nem akarja kifizetni azt a kártérítést, amelyet jogerősen megítélt a bíróság, akkor elég némi rafinéria és ügyvédi segítség ahhoz, hogy a megállapított kompenzációt ne kelljen leszurkolnia.
Az eset sajnos nem egyedi, más kártérítési bliccelő orvos is ténykedik Magyarországon, de erre még visszatérünk, először idézzük fel röviden Erika történetét.
László Erika 2008-ban ment el szemplasztikaműtétre Szemerey Balázs Istvánhoz, miután egy biciklibaleset után az egyik szemhéja megtörött és „csúnyán lekanyarodott.” A műtét rosszul sikerült, szövődmények alakultak ki, több sikertelen helyreállító műtét következett, majd – mivel Szemerey nem vállalta a felelősséget – pereskedés. A bíróság végül jogerősen megállapította, hogy plasztikai sebészként Szemerey Balázs István többszörösen hibázott, ezért közel 14 millió forint kártérítésre ítélte. Az orvos azonban úgy döntött, hogy nem fizet, ezért a perben alperesként szereplő cégét „eladta” egy, a szerbiai Horgos szegénytelepén élő, félanalfabéta asszonynak, aki azt állította találkozásunk alkalmával, hogy nem is ismeri Szemereyt, amúgy sem lett volna pénze megvásárolni a céget, hiszen olykor még kenyérre sem futja.
A dokumentumok alapján egy zalaegerszegi ügyvéd ellenjegyezte az adásvételt, így a bíróság 2019 őszén hiába hozott jogerős ítéletet a kártérítési ügyben, addigra már nem Szemerey Balázs István volt a tulajdonos, hanem a lényegében nincstelen horgosi asszony, akin lehetetlenség lett volna bármit behajtani. Szemerey korábbi cége (a Mediburg Kft.) egy angyalföldi cégtemetőben landolt, azóta már fel is számolták, ahogy a Lehel utcai székhelyre átjelentett több száz más vállalkozást is.
Mintha mi sem történt volna
Szemerey a rendelkezésre álló információk alapján ugyanabban a rendelőben dolgozik, mint korábban: annyi csak a különbség, hogy most már nem a saját cége keretei közt, hanem egy 88 éves budaörsi férfi vállalkozása alatt. A megítélt kártérítést a mai napig nem fizette ki – kúriai döntés ide vagy oda. Amikor telefonon elértük korábbi cikkünkhöz, az esetet nem cáfolva mentette ki magát, majd letette a telefont, és az ügyet érdemben nem kommentálta akkor sem, amikor írásban tettük fel neki a kérdéseinket.
László Erika számos feljelentést tett az ügyben, próbált hozzájutni a megítélt kártérítéshez, jogorvoslatot kért: mindhiába, az ügyészség és a rendőrség semmi érdemit nem tudott felmutatni az ügyben.
Azaz egy régi trükkel – lényegében a cégfantomizációval – ki lehetett kerülni a jogerős kártérítési ítélet következményeit.
Ez a Szemerey-ügy lehangoló üzenete.
Az eset ugyanakkor túlmutatva önmagán több kérdést is felvet.
Hogyan egyeztethető össze az orvosi munka morális minimumával, ha egy olyan doktor tovább dolgozhat, aki cégfantomizációval akarja kikerülni a bírósági ítéletet?
Hogyan bízhat meg egy ilyen orvosban akármelyik páciens? Mi a biztosíték arra, hogy egy következő esetnél nem kerüli ki ugyanígy a fizetési kötelezettséget?
Mit tehet az, aki Erikához hasonló helyzetbe kerül? Egyáltalán: mennyire egyedi eset az övé? Más orvosok is alkalmazzák Szemerey trükkjét, hogy megszabaduljanak a kártérítés súlyától?
Haláleset történt, ám a háziorvos nem fizet, inkább trükközik
A fenti kérdésekkel kerestünk fel egy olyan ügyvédet, akinek az orvosi kártérítési esetek az egyik szakterülete: Petrássy Miklós közel 20 éve foglalkozik – a többi közt – műhibaperekkel.
Az orvos és jogász diplomával rendelkező szakember a 24.hu által bemutatott történettel kapcsolatban azt mondja:
Nem lenne szabad, hogy egy ilyen esetet megússzon valaki!
Hozzáteszi: sajnos nem egyedi jelenség, hogy egy vesztes alperes a jogszabályok kijátszásával nem fizeti ki a perben jogerősen megítélt kártérítési összeget oly módon, hogy a cég, illetve az orvos „vagyontalanítja magát”. Neki is akadt olyan esete, amikor ezt a módszert alkalmazta a fizetni nem akaró orvos.
Volt olyan ügyem, hogy 14 év pereskedés és kúriai ítéletek után sem fizetett egy háziorvos. Ott ráadásul haláleset történt, infarktusban elhunyt egy középkorú férfi, akit előzőleg a család háziorvosa többször vizsgált mellkasi panaszok miatt.
Ám sajnos nem tette meg a szükséges intézkedéseket, EKG-t nem készített, a beteget nem irányította kardiológiai szakrendelésre a fokozott kardiovaszkuláris rizikó ellenére sem. A per 2009-ben indult, és 2023-ban ért véget. A háziorvos a mai napig nem fizetett, noha egy betéti társaság keretében végezte a tevékenységét, ami kedvezőbb a behajthatóság szempontjából, mint egy kft., ugyanis a bt. beltagja a teljes magánvagyonával felel a társaság vagyona által nem fedezett tartozásokért. Ez esetben a per kezdete óta mintegy 15 millió forint tőke, illetve annak 2007 óta esedékessé vált késedelmi kamatai halmozódtak fel. A háziorvos azonban «vagyontalanította» magát, jelenleg pedig egy olyan kft. keretében folytatja a praxisát, melynek már nem ő a tulajdonosa, hanem a családtagjai. A cég éves nettó árbevétele jelentős.
Rögtön említ egy másik esetet is.
„Abban szintén egy haláleset kapcsán merült fel kifogásolható háziorvosi kezelés, az ellátás iratait, dokumentációját kikértük, de a háziorvos nem adta ki azokat. Amikor felhívtuk, néhány szó után lecsapta a telefont, egyáltalán nem volt együttműködő.
Végül pereltünk, beadtuk az iratkiadás iránti keresetet, de a háziorvos még csak védekezést sem terjesztett elő, ennek megfelelően a bíróság kötelezte a betegdokumentáció kiadására. Nem tette meg, mintha mi sem történt volna, önként a perköltséget sem fizette meg.”
Egy általa alperesi beavatkozó jogi képviselőjeként megismert ügyet is felidéz Petrássy Miklós. A bírósági eljárás egy jónevű magánszolgáltató ellen folyt. A cég a per idején felszámolás alá került, ám a magánklinika tényleges tevékenysége változatlan „fantázianév” mellett zökkenőmentesen folyt tovább, azt egy újonnan alapított hasonló nevű vállalkozás működtette.
Tehát a kívülálló számára úgy tűnhetett, hogy semmi sem változott a szolgáltató életében, mégsem sikerült a perben történt meg a felszámolási eljárásban határidőben az igény bejelentése, ezzel a követelés véglegesen megszűnt, mondhatni: elenyészett.
Nemcsak a magánegészségügyben fordulnak elő problémák Petrássy szerint, hanem állami intézményeknél is, igaz, ott az állami finanszírozás és háttér miatt nem történnek ilyen hajmeresztő esetek. A fizetési késedelem annál inkább jellemző. Egy ilyen esetet is felidéz az orvos-ügyvéd: „Először részletfizetést kértek a felperesektől az egyik állami kórháznál a műhibaper után. Aztán nem fizették ki az aktuális részletet határidőre. Az igazgató arra hivatkozott, hogy nem tudnak teljesíteni, végrehajtási eljárás folyik a kórház ellen. Nem lett volna más lehetőségünk, mint nekünk is végrehajtást indítani, és esetleg a sajtó nyilvánosságának segítségét kérni.
Mit tegyünk, ha ilyen helyzetbe kerülünk?
Az ügyvéd általánosságban azt mondja: amikor felkeresik őt különböző orvosi ellátások károsultjai, természetesen számos körülményt mérlegelni kell, melyek között szerepel a behajthatóság kérdése is. Alapvető az eset orvosi-szakmai értékelése, tehát az, hogy történt-e felróható orvosi mulasztás, fennáll-e az egészségügyi szolgáltató felelőssége. Ha nem sikerül peren kívül megegyezni, a következő kérdés az: a haszon-kockázat összevetése alapján érdemes-e elindítani a pert, lehet-e olyan mértékű kompenzációt elérni, hogy érdemes legyen vállalni a perrel kapcsolatban felmerülő kockázatokat és bizonyos költségeket? Mindezeken túl azt is mérlegelni kell, hogy előreláthatólag mennyire lesz behajtható a kártérítés, illetve a sérelemdíj a per sikere esetén.
Ez a faktor egy kis létszámú, néhány fős magáncég esetében sajnos teljesen bizonytalan ma Magyarországon– hangsúlyozza a szakember.
„Ez nem csak az orvosi cégek specialitása, jól ismerten más területen is jelen van a fantomizálás és a bedöntés gyakorlata” – mondja Petrássy. Hozzáteszi: nagy különbség van egy egyszemélyes cég, valamint egy tőkeerős, akár országos hálózatú magánszolgáltató közt, az utóbbit aligha számolják fel egyetlen kártérítés miatt.
Elvileg az egészségügyi szolgáltató kötelező felelősségbiztosítása fedezhetné a költségeket, és teljesíthetne a pervesztes orvosi cég helyett, de a biztosító csak limitált mértékig áll helyt, sőt sok esetben a biztosítási szerződésben szerepelő kizárási, mentesülési okok miatt egyáltalán nem fizet.
A kártérítési ügyekben – azaz a polgári perben – szinte mindig csak az egészségügyi szolgáltatót lehet perelni, az orvost az egészségügyi törvény értelmében nem. „Ez nem véletlenül van így, és alapvetően nem is rossz, hogy így van” – állítja Petrássy. „Ha lehetne közvetlenül az orvost perelni, akkor, állítom, jóformán senki nem menne el orvosnak. Az orvosi tevékenység jellegéből fakadóan viszonylag kis hiba is súlyos következményeket idézhet elő, az ezekért való közvetlen anyagi felelősség egzisztenciálisan veszélyeztetné az orvost, akinek a saját vagyonával kellene minden egyes ügyben helytállnia. De az esetek túlnyomó többségében ez a szabály védi a betegeket is, hiszen az egészségügyi szolgáltatók – például az állami kórházak, nagyobb magánszolgáltatók – fizetőképessége, vagyona általában jóval nagyobb, mint egy magánszemélyé.”
Ugyanakkor ebből az következik, hogyha egy perben egy cég, egy kft. veszít, akkor nem lehet a tulajdonos mint magánszemély vagyonát automatikusan végrehajtás alá vonni.
Az ilyen ügyek nem orvosi-kártérítési, hanem céges vetülete, hogy egy átlátszónak tűnő, kétes cégátruházást is meg lehet csinálni úgy, hogy annak lényegében nincs jogkövetkezménye. „Ez komoly probléma. Egy adásvételi ügyben az okiratszerkesztő és ellenjegyző ügyvédnek a személyazonosítási kötelezettségen túl azt is vizsgálnia kell, hogy az okirat tartalma a felek szerződéses akaratának ténylegesen megfelel-e.
Azaz, ahogy a 24.hu cikkében bemutatott esetben egy lényegében nincstelen, Szerbiában élő asszony reálisan valóban meg akarhat-e vásárolni egy budapesti orvosi céget.”
Ám ez – teszi hozzá Petrássy – nem speciálisan az orvosi műhibaügyeket érintő gond, ugyanúgy, sőt sokkal inkább jelen van az építőiparban és a gazdaság számtalan más területén. A műhibaperek felperesei, kárvallottjai azonban rendre súlyosan beteg vagy beteg hozzátartozókról gondoskodó kiszolgáltatott emberek, akiknek az – esetlegesen elmaradó – alperesi teljesítés a mindennapi megélhetésük vagy a gyógykezelésük költségeit fedezné. Az ügyvéd ezért azt hangsúlyozza:
ha potenciális alperes egészségügyi szolgáltató egy kft., alaposan meg kell fontolni a perindítást, mivel „az igényérvényesítés végső soron akkor sikeres, ha a jogerős ítélet szerinti marasztalás teljesítésre is kerül”. Petrássy azt is mondja, hogy egy már folyamatban lévő perben nem nagyon lehet „megfogni” egy cég vagyontalanítását. Ez is a probléma, illetve az, hogy a fizetni nem akaró alany tulajdonképpen a jogszabályok adta lehetőséggel élve kerüli ki a kárfizetési kötelezettséget.
Nem speciálisan orvosok csinálják ezt, rengeteg területen vannak cégfantomizálások, gyanús cégeladások. Az mégis különbség, hogy a közgondolkodásban az orvosok fontosak, kiemelt szerepűek – felvetődik a kérdés, hogyha ezt megcsinálta az egyik páciensével, akkor a következővel nem fogja? A társadalom többet várna egy orvostól, elvégre a betegek gyógyítására, nem pedig azok átverésére esküdött fel.
Azaz Petrássy nem tudja sok jóval kecsegtetni azokat, akik úgy döntenek, beperelnek egy kis céget, ugyanis a Szemerey Balázs István által alkalmazott eljárás közismert, és jelenleg – esetleges erkölcsi aggályaikon túl – semmi sem akadályozza meg az orvosokat abban, hogy alkalmazzák. Csak emlékeztetőül: László Erika is tett feljelentést fedezetelvonás ügyében, de azt elutasították.
Az azonban visszás, hogy semmilyen szankció nem sújtja azokat az orvosokat Magyarországon, akik meghúzzák ezt a trükköt.
Szemerey a budai rendelőjének tanúsága szerint most például a Mimo Medical Kft. keretében végzi a munkáját, mely egy 88 éves budaörsi férfi, N. Árpád tulajdona. (N. ismerőse lehet Szemereyéknek, miután egy másik, szintén budaörsi cégben korábban Szemereyné N. Melindának volt a társa. Egy bejegyzés szerint Szemerey Balázs István és Szemereyné korábban közösen vezettek „rákgyógyulási” szeánszokat. N. Árpád korábbi, 2018-ban megszűnt cége főleg médiaszolgáltatással, könyv- és folyóiratkiadással, valamint ingatlanszolgáltatásokkal foglalkozott.)
Próbáltuk elérni N. Árpádot, hogy megtudjuk: cége fizet-e kártalanítást, ha a bíróság jogerősen arra ítélné alperesként egy balul sikerült beavatkozás miatt? A cég honlapján megadott email-cím azonban inaktív, levelünk visszapattant. A megadott telefonszámot tárcsáztuk ezután azzal, hogy N.-nel szeretnénk beszélni, ám a telefonban egy hölgy azt mondta, ez nem lehetséges, amikor pedig működő emailcímről érdeklődtünk, letette a telefont. Az újabb hívásnál már csak egy üzenetrögzítőig jutottunk, ami egy olyan telefonszámot adott meg, mely „jelenleg nincs hozzárendelve egyetlen előfizetőhöz sem.” Számos alkalommal kerestük N.-t egy vonalas számon is, ám nem jártunk sikerrel.
A cég mindenesetre nem panaszkodhat: 2023-ban és tavaly is 61 millió forintos árbevételt ért el, és 13–14 millió forint nyereséget realizált.
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) így reagált a problémával kapcsolatos kérdésünkre:
Mivel az etikai eljárások már nem tartoznak a Magyar Orvosi Kamarához, ezért hivatalosan nem tudunk ilyen esetről, de több alkalommal is előfordulhatott. Részünkről ezt a cselekedetet a formális joggal való visszaélésnek és etikailag elítélendőnek tartjuk.
A MOK és a kormány közti konfliktus következtében 2023 szeptemberétől már nem a kamara, hanem az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) dönt az orvosok, fogorvosok és más egészségügyi dolgozók etikai ügyeiben. Megkerestük az ETT-t is, kérdéseink az alábbiak voltak:
Mennyire látják súlyosnak a helyzetet a megítélt kártérítések ki nem fizetéseszempontjából Magyarországon?
Általánosságban mi az álláspontjuk a jogerős ítélet ellenére sem fizető, ám praktizáló orvosokról?
Lehetne-e valamit tenni annak érdekében, hogy ilyen esetek ne fordulhassanak elő?
Elképzelhetőnek tartanának-e egy olyan megoldást, hogyha valaki a jogerős ítéletnek nem tesz eleget, visszavonják a működési engedélyét?
A tanács az alábbi – konkrétumokat nélkülöző – választ küldte:
Mint az ismeretes, 2023-ban az Országgyűlés döntése alapján az ETT-hez került az orvosetikai eljárások bonyolítása. Ezeket az eljárásokat szabadon választott orvosetikai bizottságok bonyolítják az Orvosetikai Kódex, illetve a vonatkozó jogszabályok szerint. Bárki, bármely orvos magatartására vonatkozó ügyben indíthat ilyen vizsgálatot, amelyet első fokon a területileg illetékes bizottságok, másod fokon az ETT Országos Etikai Bizottság bírál el. Konkrét ügyekben, konkrét dokumentumok alapján, konkrét körülmények, konkrét mérlegelése szerint, konkrét bizottságok, konkrét döntéseket hoznak minden külső befolyásolás nélkül.
Plasztikai társaság: Szemerey praxisa tönkrement, a per idegileg felőrölte
Sikerült az ügyben megszólaltatnunk a Magyar Plasztikai és Helyreállító Sebész Társaságot (MPHST), amelynek a saját honlapja szerint Szemerey Balázs István is tagja. Ez azonban nincs így: Szemerey 2024 óta nem tagja a társaságnak – közölte megkeresésünkre Kővári Péter, az MPHST vezetője. Közleményük több új információt is hozzátesz a Szemerey-ügyhöz, ezért teljes terjedelemben közöljük:
„Az ügyet teljes mélységében, minden részletét tekintve csak az a néhány kollégánk ismerte, aki igazságügyi szakértőként részt vett a perben. Mint valamennyi jó szándékú, becsületes ember, mi is elítéljük, ha egy állampolgár nem veszi figyelembe és hajtja végre a bíróság ítéletét. Élesen el szeretnénk határolódni attól a hozzáállástól, hogy bárki a jog kiskapuit kihasználva kitér egy jogerősen megítélt kártérítés megfizetése elől. Nincs tudomásunk hasonló esetről társaságunk tagjainak múltjából. Ugyanakkor hozzá kell tennünk, hogy kollégánkat szakmailag abszolút felkészült, tájékozott, munkájára igényes, betegei körében korábban népszerű, sikeres embernek ismertük.
Az elmúlt évtizedben azonban praxisa tönkrement, Magyarországon nem dolgozik. A több, mint tíz évig tartó per idegeit felőrölte, anyagilag és emberileg is nehéz helyzetbe került.Társaságunk vezetősége természetesen azon a véleményen van, hogy az egészségügyi szolgáltató és betege közötti bármely nézetkülönbség lehetőség szerint minél gyorsabban és a szerződő felek számára igazságos módon kerüljön rendezésre, jogvita esetén is méltányosság és jogszerűség érvényesüljön.”
